Sziasztok Ági rajongók

I 2008. november 3. I Hozzászólás (1)

Sokféle pletyka kering, arról hogy az Ági miért nem tud győzni idén? Miért van az, hogy nála lényegesen gyengébb játékosoktól szenved vereséget? Lehet-e még rajta segíteni vagy ő már teljesen elveszett? Mekkora felelősége van a stábnak, miben hibáztak ők, ha hibáztak?

A legutóbb megjelent újságcikk legalább arra jó volt, hogy végre több ember számára is világossá váljék: nincs minden rendben Ági körül. Hogy is lehetne minden rendben, ha egyszerűen megközelítőleg sincsenek olyan eredményei, mint korábban!? A hivatalos magyarázat szerint a jelenlegi sikertelenség várható volt, mondván Ági nagy tornákon szerepel, ahol szokni kell a körülményeket és keményebbek az ellenfelek is. Ehhez képest rendre olyanoktól kap ki, akikkel akármilyen kis tornán is találkozhatna. Ha nála jobbaktól kapna ki, azt mondanánk: nem baj Ági van még hova fejlődni, mi veled vagyunk és drukkolunk neked. Ehhez képest ma sokan már elfordulnak tőle mondván: „Hogy viselkedik ez a lány? Nem is hajt! Úgy tűnik nem is akar nyerni! Így már szurkolni se lehet neki. Ő is elveszett, fejébe szállt a dicsőség!”.

Külön köszönet nektek, akik, jóban-rosszban mellette vagytok, és folyamatosan próbáljátok megfejteni részleges hanyatlásának okait. Sokan kemény szavakkal illetitek, de sokan higgadtan elemeztek, és támogatásotokról biztosítjátok őt akkor is, amikor gyengébb produkciót mutat. Én nagyon sokat tanultam a hozzászólásaitokból, és arra kérlek titeket : mindig higgyetek, és soha ne adjátok fel!!!

Ági és én nagyon sok mindenen mentünk keresztül amíg, ő igáig eljutott. Azért nem fogom ezt részletezni, mert ez az ő magánélete, amiből csak annyi tartozik a nyilvánosságra amennyit ő megenged. Nagyon sok dolgon mentünk keresztül együtt. Együtt nélkülöztünk, együtt sírunk és együtt örültünk éveken át. Nem csoda hogy a magánéletben is összejöttünk egy időre.

A vereségek okai nagyon összetettek. Aki most azt várja, hogy teljesen, „csak és kizárólag” a management-re vagy a jelenlegi edzőre kenjem az egészet, az csalódni fog bennem. Célom nem a sárdobálás, hanem a tájékoztatás
Ági jelenlegi management-je soha nem foglalkozott még ilyen irányú tevékenységgel, ezért én inkább befektetőknek nevezném őket, akik sok-sok halogatás után (kivárással) a megfelelő pillanatban, összefogva aláíratták Ágival a szerződést. Az ő szempontjait figyelmen kívül hagyták, sőt meg sem hallgatták. Neki egyedül kellett egyeztetnie 18 évesen (amikor már nincs szükség a szülőkre) az üzletemberekkel. A megfelelő pillanat akkor jött el, amikor az üzleti kockázati tényező szinte egyenlő volt a nullával. Ezen a „deal”- en csak akkor bukhattak volna, ha Ági véglegesen megsérül. Ahogy azt már oly sokan megfogalmazták: „ez a dolog erkölcsi szempontból lehet hogy kifogásolható, de üzletileg mindenképpen kitűnő húzás volt”! Ági előbb vagy utóbb biztos, hogy elérte volna a top 100-at, mely eredmény már biztosan pozitívvá alakította volna a mérlegét. Miután Ági -a szerződéskötés után- rövid időn belül top 30-ba került, a management igen jól dolgozott. Bátran állíthatom, hogy nagyon jó szerződéseket hoztak össze az Áginak, tényleg csak dicséret illeti őket ezért! A sajtót, a weboldalt, a rajongókat azonban cserbenhagyták. Egy ekkora sztárt Magyarországon szeretni akarnak az emberek. Arra van szükségünk, hogy drukkolhassunk egy Magyarért! Nem lehet őt eldugni, letagadni. Az Áginál nagyobb sztárok is szimbiozusban tudnak élni a sztárságukkal. Meg kell nekik tanítani, hogyan kezeljék a sikert és az azzal járó dolgokat. Korábban Ágival ezen a téren sem volt semmi probléma. Ő tényleg egy nagyon kedves személyiség. Volt idő, amikor rendszeresen írt nektek, interjúkat adott és bármikor aláírt, de megváltozott. Megváltoztatták őt!

Tavaly ősz óta én nem vagyok már az Ági edzője. Epizódista lettem, sparing partner, kondi edző. Ha jobban belegondolok, előtte se lehettem több ennél, hiszen tavaly a 2007-es év végén már Kuhárszky Zoltán egy személyben aratta le az év edzőjének járó díjakat, babérokat. Pedig 2007-ben még érzésem szerint legalább annyit tettem a sikerekért, mint ő! El se merték nekem mondani, az újságokból tudtam meg az egészet. Se a management, se Kuhárszky, sem pedig az Ági nem szólt egy szót se. Mindenki úgy kezelt mintha én soha nem is lettem volna részese semminek. Hogy volt e bennem irigység, fájdalom vagy csalódottság? Igen volt! Innentől változott nagyot az Ági és köztem levő kapcsolat. Én ezek után már nem voltam „bizalmi” ember számára. Ez után tárgyaltunk a 2008-as évről ahol én elfogadtam, hogy már csak az év 1/3-át töltöm az Ágival. Azt viszont nem ígértem meg senkinek, hogy nem mondom el a véleményemet neki. Azt soha nem ígértem, hogyha valami az én véleményem szerint rossz irányba halad, akkor arról nem szólok. Ellenkezőleg, mindig azt gondoltam, hogy ez egy edző legalapvetőbb feladata. Az alapozást már nem úgy csinálta, ahogy azt a világranglista 20.-tól egy edző elvárhatja. Jó, ha 50%-on dolgozott. Ezt Kuhárszky Zoltánnak is mondtam, aki ezzel egyet értett, de ezen véleményét soha nem vállalta fel az Ági felé. Ő nem vállal konfliktusokat nyíltan, hiszen abból csak baj lehet. Az idő majd mindent megold, az Ági pedig úgyis van olyan ügyes és értelmes, hogy előbb utóbb rájön: dolgozni kellene.
Ezek után jöttek a vereségek Ausztráliában. Az Ági nem is értette, hogy miért kapott ki. Elbizonytalanodott, az önbizalmát elveszítette, teljesen negatív lett. Jött a párizsi WTA II torna, ahová engem küldtek. Két nap ellenkezés után sikerült rávenni őt, hogy próbálja azt csinálni, amit most én kérek tőle. Egyszerűen úgy éreztem, mintha nem is ő lenne. Elveszítette önmagát! S hogy mit kértem? Semmi különlegeset, csak annyit hogy –mivel ez a verseny a Gaz de France (Ági szponzora) legnagyobb versenye az évben –, próbáljon meg mosolyogni, kedves lenni, mert ők elsősorban Szávay Ágira, mint emberre kíváncsiak. Igyekeztem olyan légkört teremteni, amely nem csak a teniszről szól, melyben jól érzi magát, és végre ismét Önmaga lehet. Amikor nem volt edzés, egyszerűen hülyéskedtünk, kártyáztunk, viccelődtünk ő pedig elkezdett mosolyogni és nyerni, hiszen teniszezni nem felejtett el. Egyszerűen jól érezte magát. Pozitívvá vált és elkezdett hinni. Újra megtalálta önmagát! Ekkor már harcolt is a pályán és ismét élvezte, hogy ott lehet. Legyőzte Govorcova-t, Garbin-t, Hantukova-t, és az idei év olimpiai bajnokát Demenieva-t is! Mivel ezek az eredmények fizikálisan teljesen megalapozatlanok voltak, ezért a döntőre teljesen elfogyott, de így is csak döntő szettben kapott ki Chakvetatze-tól a döntőben. Ágiba visszatért az élet!!! A vasárnapi döntő után még aznap éjjel átmentünk Antwerp-be, a következő versenyre. Ő érezte hogy fizikálisan teljesen elkészült az erejével, ezért le akarta mondani a versenyt. Nem engedték neki! Kedden játszania kellett, hulla volt, kikapott.
Jött az ázsiai túra, ahol a három verseny alatt egy WC-s ellen sikerült csak győznie. Aztán Amerika ahol miami veresége után kapott végre egy alapos fejmosást Kuhárszky Zoltántól. Meg is lett az eredménye, hiszen Amelia Island-en a legjobb 8 közé jutott, Makarova-t, Sugijama-t és Safina-t búcsúztatva!!! Ekkor újra jó úton volt. Berlin 1/4 döntő Ana Ivanovic ellen. Itt ismét én voltam vele -és az első pár nap durcáskodás után- megint nagyon jó volt a hangulat. Ez volt az utolsó igazi versenyem az Ágival. Ezt külön megköszönte nekem és azt kérte legyek mindig ilyen „idióta” vele ha együtt vagyunk, mert így sokkal jobban érzi magát. Legközelebb négy hét elteltével találkoztunk a Roland Garros után. Edzésen ismét nem tetszett neki valami és persze nekem sem tetszett az ő reakciója. Mindketten tudtuk hogy így nem lehet tovább együtt dolgozni. Másnap leültünk és megbeszéltük a dolgot. Ő úgy érezte, hogy ez az én hibám, megváltoztam. Én azt mondtam neki: „szerintem én négy évvel ezelőtt is ilyen voltam, de te akkor még elhitted amit mondok, és megpróbáltad megcsinálni. Te bíztál bennem és én elhitettem veled hogy top játékos lesz belőled. Mostanra viszont te már jobban tudod nálam, mit hogyan kell csinálni, tőlem pedig nem fogadod el az instrukciókat. Szerintem a te személyiséged változott nagyon sokat, rám nézve sajnos nem éppen pozitív irányba”. Másnaptól nem volt többé szüksége rám. Itt ért véget a közös munkánk! Nem vesztünk össze és nem haragudtunk meg egymásra az elhangzottak miatt, egyszerűen csak külön véleményen voltunk már elég rég óta. Anyagilag semmiféle tartozása nem maradt felém!
Az olimpiára már akkreditálva voltam és Ági tudta, hogy oda eljutni számomra, hihetetlenül felemelő élmény, ezért oda még elkísérhettem őt. Utólag is köszönöm neki ezt a leírhatatlan élményt!

A történtek ellenére én továbbra is Áginak szurkolok. Szerintem ő nem véletlenül érte el ezeket az eredményeket, kivételes tehetség, aki nagyon sokat dolgozott és megszenvedett a sikereiért. A vereségek okai tisztán megfogalmazható és megoldható problémák. Ági nem felejtett el teniszezni, de fizikálisan és mentálisan messze van régi önmagától. Először is edzeni kell, mint egy megszállott. Ehhez szükség lesz egy edzőre, aki csak vele foglalkozik. Kuhárszky Zoltán az elmúlt időszakban Ági nyolc versenyéből csak hármon volt jelen. Joggal kérdezhetitek hogy miért?! Azért mert neki Ágin kívül még három, de a Susányi Zsófival együtt talán mostanra már négy másik tanítványa is van. Ágié a priorítás, de jelenleg nem tölt vele elegendő időt. Én Ági helyében elgondolkodnék azon, hogy ez így jó e nekem? Már régóta nem megy a játék és az egyetlen edzőm sincs velem! Hogyan fogok így talpra állni? Kuhárszky Zoltán remek szakember, és talán még jobb szervező, de ennyi feladatot ő sem tud egyedül ellátni. Kellene egy kondicionáló edző is, akivel ismét fel lehet építeni a fizikális mutatókat. Ha ezek megvannak, akkor x számú kellően felépített és keményen végrehajtott edzéssel, újra formába lehet lendülni, és akkor jönnek majd kisebb sikerek. Ezek a sikerélmények megnövelik az önbizalmat, és máris Ágiért szurkolhatunk a legjobbak ellen.

Ági nem veszett el, csak formán kívül van. Egy jó formában lévő, kellő önbizalommal rendelkező Ági, bátran állíthatom, bárkit meg tud verni! Pár éven belül pedig akár Grand Slam tornát is nyerhet. Én –veletek együtt – szívből drukkolok, hogy mielőbb magára találjon, mert Magyarországnak nagy szüksége van az ilyen kivételes tudású emberekre, példaképekre! Ne hagyjuk őket elveszni!

Bocskay József
(Jose)